Szabályok

Sorry, you are not allowed to see this part of the text. Kérlek jelentkezz be vagy regisztrálj.

Szerző Téma: Satyajit Ray  (Megtekintve 333 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető morpheus

  • Administrator
  • Streamload Guru
  • **
  • Hozzászólások: 3773
  • Nem: Férfi
  • Mátrixguru
    • http://hustreamload.tripod.com
Satyajit Ray
« Dátum: Február 18, 2014, 07:16:36 am »
visitors can't see pics , please register or login


Satyajit Ray ( (সত্যজিত রায়, 1921. május 12, Kalkutta - 1992. április 23. Kalkutta) bengáli (indiai) filmrendező, író, költő, zeneszerző, könyvillusztrátor, kalligrafikus.

Nagyapja, Uppendrakishore Ray az indiai gyermek irodalom klasszikusa, aki filozófiával, csillagászattal, könyvillusztrálással és könyvkiadással is foglalkozott. Szoros barátságot ápolt a költő-filozófus, irodalmi Nobel-díjas Rabindranath Tagoréval. Mindketten tagjai voltak a hinduista reformmozgalomnak, a Rahmo-Samaj vallási irányzatnak. Ray nem ismerte személyesen nagyapját, de annak munkássága, a reformmozgalom és családja Tagoréval ápolt kapcsolata egész életútját meghatározták. Apja Sukumar Ray a modern indiai irodalom egyik úttörője, aki ifjúsági könyvek kiadásával, könyvillusztrálással és irodalom kritikával is foglalkozott. Halálakor fia alig volt három éves. A jól szituált Ray család ezután anyagilag tönkrement: Sukumar irodalmi folyóirata és kiadója is megszűnt.

Ray először gazdasági tanulmányokat folytatott Kalkuttában, majd az 1940-es években a Tagora segítségével Santiniketanban alapított egyetemen tanult művészettörténet és festészetet. Húsz éves korában egy brit reklámiroda művészeti vezetőjeként kezdett el dolgozni. A családi hagyományok folytatásaként könyvillusztrálással is foglalkozott. Többek között Bhúsan Banardzsí Pether panchaloját is illusztrálta. Ez a regény szolgált később első filmje alapanyagául is.

1947-ben a Kalkuttai Filmtársaság egyik alapító tagja volt. Egy angliai utazás alkalmával megismerkedett az angol neorealizmus alkotásaival. Ezen filmek döntő hatással voltak filmrendezői elképzeléseire. 1950-ben Indiában forgatott Jean Renoir, akit Ray ez alkalomból személyesen is felkeresett. Renoir művészetével, illetve az olasz neorealista filmekkel való megismerkedés hatására döntötte el véglegesen: erősen redukált filmtechnikával, eredeti helyszíneken, eredetinek ható akusztikával fog filmet forgatni. Első filmjeivel így koncepcionálisan is szembehelyezkedett a mindenütt jelenlévő hindi filmgyártással.

A hindi nyelven, többnyire Madrasban és Bombayban forgatott filmeket melodramatikus témák és zenés betétek jellemezték. A filmeket stúdióban forgatták és a korszak legismertebb, sztárként kezelt színészei játszottak bennük. Ezeket a filmeket jelölték később Bollywood jelzővel.
 
Ezzel szemben jelentette Ray első nagy játékfilmje, a Pather Panchali (Az út dala, 1955) az indiai filmezés számára az újra kezdést. A film főhősének, Apunak az alakja a remény és a kétségbeesés egyidejű jelenléte okán a modern Indiai parabolája lett. A rendező első két filmjének pesszimista hangvétele oda vezetett, hogy az indiai kormány megtiltotta azok külföldi forgalmazását. Ezt a tilalmat akkor oldották fel, amikor a Pather Panchali díjat nyert az 1956-os Cannes-i Filmfesztiválon. Ez az elismerés fordította a világ filmeseinek az érdeklődését India felé: a nagyvilág ettől kezdve vette komolyan a indiai filmművészetet.

Első filmjeivel Ray megtalálta a hagyomány és a modern közti indiai társadalom témáját. Stílusa alapvetően a olasz neorealizmusban gyökeredzett, de egyidejűleg Jean Renoir vizuális kifejező ereje is alapvetően meghatározta. Sohasem rendezett kimondottan politikai filmeket, de mindig állást foglalt filmjeiben.

A Deviben (Az istennő, 1960) egy asszonyt a pusztítás és alkotás istennőjének a reinkarnációjaként ismernek fel. A nőt még felvilágosult férje sem tudja megóvni a vallási őrülettől. A film külföldi forgalmazását maga Nehru miniszterelnök tiltotta, mert úgy érezte: nagyon negatív képet fest Indiáról. A Mahanagar (Nagyváros, 1963) és a Charulata (A magányos feleség, 1964) a női emancipáció problémáját veti fel. A Pratidwandiban (Az ellenfél, 1970) megjelenik a terrorista alakja. Az Ahsani Sanket (Távoli mennydörgés, 1973) az 1953-as nagy éhínség háttere előtt játszódik. A Shatranj Ke Khiladi (A sakkjátékos, 1977) és a Ghare Baire (Az otthon és a nagyvilág, 1984) egy, a gyarmatosítás háttere előtt játszódó emancipációs történetet tár elénk.

Ray számára nem a napi politikai események a jelentősek, hanem az, hogy ezek mit művelnek az emberekkel. A figuráiban összegyűlő és a cselekvéseiket kiváltó érzelmek sokkal jobban érdeklik, mint maga a cselekvés.

visitors can't see pics , please register or login


Nagy játékfilmjei:

1955: Az út éneke (Pather Panchali)
1956: A legyőzhetetlen (Aparajito)
1957:  A Bölcsek Köve (Parash Pater)
1958:  Zeneszalon (Jalsaghar)
1959:  Apu világa (Apur Sansar)
1960: Az istennő (Devi)
1961: Három lány (Teen Kanya)
1962: Abhijaan
1962: Kanchenjungha
1963: Nagyváros (Mahanagar)
1964:  Magányos asszony (Charulata)
1965:  A gyáva és a hős (Kapurush-o-Mahapurush)
1966: 1966:  A hős (Nayak)
1967: Az állatkert (Chiriakhana)
1968: Goopy énekel, Bagha dobol (Goopy Gyne Bagha Byne)
1970: Az ellenfél (Pratiwandi)
1970:  Nappalok és éjszakák az erdőben (Aranyer Din Ratri)
1973: Távoli moraj (Ashanti Sanket)
1974:  Az Aranyerőd (Sonar Kella)
1974:  Seemabaddha
1976:  A közvetítő (Jana Aranya)
1977: A sakkjátékosok (Shatranj ke Khilari)
1978: Üdvözlet, Elefántapó (Joi Baba Felunath)
1980: A gyémántkirályság (Hirok Rajar Deshe)
1981: Kiszabadulás (Sadghati)
1983: Phatik Chand
1984: Az otthon és a nagyvilág (Ghare-Baire)
1989: A nép ellensége (Ganashatru)
1990: A fa ágai (Shakha Proshakha)
1991: A látogató (Agantuk)

Dokumentum filmek:
1950: Chinnamul
1961: Rabindranath Tagore
1971: Sikkim
1972: The Inner Eye
1987: Sukumar Ray

Rövidfilmek:
1981: Pikoor Diary
1984: Sadgati

Díjai:
1956. Cannes-i Filmfesztivál - A humánus dokumentum díja: Pather Panchali (Az út éneke)
1960. National Board of Review, USA - A legjobb idegen nyelvű film: Apu sanhar (Apu világa)
1967. Bodil Awards (A Dán Filmkritikusok Szövetségének díja)- Legjobb nem európai film: Aparajito   
1957. Velencei Filmfesztivál   - Legjobb film (Arany Oroszlán): Aparajito
1964. Berlini Filmfesztivál - Legjobb rendező (Ezüst Medve): Mahanagar
1965. Berlini Filmfesztivál- Legjobb rendező (Ezüst Medve):   Charulata
1973. Berlini Filmfesztivál  - Legjobb (Arany Medve): Ashani Sanket
1992. Oscar-életműdíj

Magyar nyelvű írások a rendezőről és filmjeiről a neten:
Zalán Vince: Bengáli dialektus
Csala Károly: Satyajit Ray, az író
Elek Judit: A bengáli vándor
Karátson Gábor: Rommezõ, fekete lukakkal. Apu-trilógia
Nóvé Béla: Zeneszalon
Dániel Ferenc: Bengáli béka. A látogató - Ray utolsó filmje
Berkes Ildikó: Az indiai filmek már az Örökmozgóban vannak!
Satyajit Ray - Beszélő online
Satyajit Ray játékfilmjei